PDF Nyomtatás E-mail

1667-ben Csíkrákoson született. Cserei János és csíki Cserei Judit fia, Cserei Mihály unokája. Előkelő csíkszéki nemes családból származik. Atyja, mint Béldi Pálért kezes, nyolcadfél évig ült Fogarasban börtönben, hol a fiú 1674. október 21. megkezdte tanulását, melyet 1678–1685. március 10-éig Székelyudvarhelyen folytatott. Ekkor Teleki Mihály udvarába ment. 1686-ban a nemesi insurrectiohoz csatlakozott, melynél őszig szolgált, mikor a kifárasztott sereg tisztjei s a nemesség adott reversalis mellett elbocsáttattak. Innen Teleki Mihály szolgálatába lépett. 1688-ban a Castelli-ezrednél mint tartományi biztost alkalmazták; kevéssel azután a Gavriani ezredhez ment át. 1689–1690-ben a bozzai táborozásnál jelen volt és a zernesti diadal (neki magának ugyan vereség, hiszen Thököly ellen harcolt) után, hol élete veszedelemben forgott, Thököly hívei közé állott és részt vett ennek keresztényszigeti hadjáratában. Jelen volt a fejedelmi beiktatáson, valamint a gyors visszavonuláson. Maga írja, hogy október 21. a Havasalföldre menekültek közt volt, honnan csak január 12. tért vissza. Ezután Lipót császár hűségére tért és tartományi biztos volt Gavriani mellett, de csak rövid ideig, mert 1692. május 6. nagybátyja Apor István mellett commissarius secretariusi hivatalnok volt.

1696-ban, midőn ugyan e nagybátyja királyi kincstárnokká lett, mellette titkári hivatalt viselt. 1697-ben nagybátyja összeszidta őt, mert kelleténél tovább időzött meghalt unokatestvére Dániel temetésén, e miatti bosszújában megházasodott és október 22. megesküdött a 13. évét éppen elhagyott káli Kun Ilonával. Fiatal nejét Cserei Nagyajtára vitte, honnét később viszont Aporhoz ment, ki őt nélkülözni nem tudta. 1699-ben vele volt a segesvári országgyűlésen, honnan Kolozsvárra s innen Apor rendeletéből Désre ment, üdvözlendő az új kamarai bizottmánynak oda érkezett igazgatóját.

Az 1703-ban kiütött kuruc-világgal kezdődött Cserei szerencsétlenségének hosszú láncolata. Úgy hitte, hogy Görgényben biztos helyen lesz, s bezáratta magát oda, hol azonban annyira kirabolták, hogy családostól éhen hal meg, ha Bánffy László s más főurak nem segítik. Ezenkívül a kurucok kirabolták jószágait, elhajtották marháit, elorozták ékszereit, ezüstneműit. Görgényben egy év és 3 hónapig volt, mialatt több mint hatvanszor apró csatázó csapatokat vezetett. Görgény bevétele után, családjával együtt Brassóba ment, hol hét évig volt. Emlékiratai készítéséhez itt fogott (1709. december 16.), de csak szaggatottan folytathatta, mert Wellenstein tábornok rendelete nyomán a dobolyi, uzoni, csíki hadjáratokban részt vett.

A kurucok, midőn egy éjjel búzát és zabot requiráltak, elfogták, kirabolták és kínozták; végre csodálatos módon megmenekült. Tüstént Brassóba sietett, hol nejét és gyermekeit börtönben találta. Wellenstein tábornok záratta el őket, azon hiedelemben, hogy Cserei magát önként fogatta el a kurucokkal. A tábornok a foglyokat tüstént szabadon bocsátotta.

1707-ben csíki főkirálybíróvá neveztetett ki. Három éven át, fizetés nélkül folytatta hivatalát. A zavarok lecsendesülése után lelépett hivataláról, s utóda, ki hivatalát legfőként neki köszönheté, ezt azzal jutalmazta, hogy őt Alsóköhér falutól, mely ezelőtt birtokában volt, megfosztá. Csíkból Brassóba s innét Bátosra (Kolozs megye) ment, hol nyolc hónapig (1711. május 11-éig) ismét tartománybiztos volt. 1712-ben Nagyajtára ment, hol 1712 elején (január 5-én) 72 éves atyját elveszté.

A királyi kormányszék 1713-ban Csereit Brassószéki albiztossá neveztek ki. Miután három hónapig éjjel nappal dolgozott, utalványoztak neki 500 forintot, melyből azonban soha sem látott egy fillért sem.

1719. szeptember 19. neje, szülés következtében alig 36 éves korában meghalt. 1720-ban Széki Zsuzsánnával kelt össze. Ezen évben ismét felszólították, hogy államhivatalt vállaljon, de neje betegsége miatt ő maga késvén, a hivatalt más nyerte el. Ennyi csalódás, veszteség s ily érzékeny csapások után visszavonult nagyajtai magányába, hol még 34 évet élt családjának és a tudománynak.

A kor legjelentősebb magyar nyelvű históriáját Cserei Mihály írta, amelyet 1709 decemberében kezdett el brassói kényszerű tétlensége idején. Könyvébe Erdély históriáját foglalta I. Apafi Mihály fejedelemségétől 1712-ig, ahol az előadás csonkán, mondat közben szakad meg. Cserei szemléletének két legfőbb sajátsága: az erős erdélyi patriotizmus és a köznemesi látásmód. Eszményképnek Erdély "aranykorá"-t tartotta, amikor hazáját a török hatalom védelme alatt nemzeti fejedelmek kormányozták. A bajok forrását elsősorban az "idegenekben" jelölte meg, Magyarország is az idegen uralkodóház miatt hanyatlott le; ezért Zrínyi Miklósról, majd pedig a Wesselényi-szövetkezés áldozatairól a legnagyobb elismeréssel beszélt. Erdélyben azonban a magyarországiak is idegeneknek s a bajok okainak számítanak szerinte, s ezért már Históriáriájának elején honfitársai lelkére kötötte: "magyarországiakkal ne cimborálj!"

 

 
 

Térkép

 

Terkep

Eseménynaptár

Esemenznaptar

Felcsíki látnivalók

No valid database connection You have an error in your SQL syntax; check the manual that corresponds to your MySQL server version for the right syntax to use near '' at line 1 SQL=SELECT title FROM jos_sections WHERE id =
Összes látnivalók >>