Fazekasság
PDF Nyomtatás E-mail

A Csíki medence fazekassága egy viszonylag zárt világban, elszigetelten jött létre, így nem érintette a kor divatja s megmaradtak a hagyományos formák és minták, amelyek egy sajátos stílust alakítottak ki. Természetesen a stílus formálásában jelentős szerepe volt a vásárló közönségnek is, melynek az igényeihez való alkalmazkodás a fazekasok létértelme volt. A hagyományőrző, kevéspénzű, falusi ember olcsóbb és a mindennapi szükségletek kielégítésére alkalmas edényeket vásárolt: főzésre-sütésre alkalmas lábosokat, fazekakat, vízhordásra alkalmas korsókat „kantákat”, valamint ételhordozásra füles fazekakat, evésre tálat, tányért. Ezek az edények kétféle kivitelezésben készültek: egyszerű parasztedények- mázas vagy mázatlan kivitelezésben, valamint a gazdagabbak számára készített igényes díszítésű mázas edények.

Dr. Kós Károly szerint Dánfalván a mázas kerámiát már a XVIII. század elején készítették. Ennek ellenére a településen a fazekasság csak a XIX. században lett népszerű. Azelőtt ezt a hagyományos mesterséget a szomszédos madarasiak űzték. Ezt a tényt idézi az alábbi mondóka is: „Madaras, még a pap es fazekas”. A XX. század elejétől a madarasiak visszavonultak a fazekasságtól s a felcsíki fazekasság központja Dánfalva lett. Annak ellenére, hogy a XX. század első évtizedeiben a fémedények és a fémtűzhelyek elterjedése a fazekasokat válságba juttatta, a dánfalviaknak sikerült ezen túllépni és továbbfejleszteni edényeik formáját és díszítését.

A dánfalvi fazekasság fejlődésének alapvető feltétele a település határában található agyag volt,amely olcsó és kiapadhatatlan nyersanyag forrásnak bizonyult. A ravaszliki agyagbányából hozzák az agyagot. Nem is olyan régen még szekérrel szállították, de napjainkban már traktorral hozzák évente egyszer-kétszer. A téli időre szükséges agyagot ősszel szerezték be, de nem túl sokat mert a téli hidegben megfagyott ha nem tudták megfelelő helyen tárolni (pincében, műhelyben, agyagveremben). Ezután kezdődött az agyag feldolgozása. Három napi áztatás után jól összezúzták „hogy ne legyen göröncsös”, majd az így előkészített agyagból egy darabot leszelnek, amit tömörítenek és agyagőrlővel leőrlik, hogy minél homogénebb anyagot kapjanak. Azután újra csomóba rakják, majd a nagyobb csomókból apróbb darabokat vágnak ki, amelyekből majd az agyagvázát vagy más formájú tárgyat készítenek. Az agyag előkészítés még napjainkban is nagyon sok türelmet és odafigyelést igényel, mert nem maradhat egyetlen kő vagy földcsomó sem az agyagban, mert ez a munka minőségét rontaná. Ezt a munkát általában nem a korongoló szakember végzi, hanem egy külön fogadott szakképzetlen munkás.

A fazekas mester legfontosabb munkaeszköze a korong, ami áll egy függőleges tengelyből és egy bükkfa alsókerékből, melyet jobb lábbal lehet forgásba hozni és egy felső kerékből. A koronggal annál könnyebb dolgozni minél nagyobb és nehezebb az alsó kerék. A korongtengely alsó acélcsapja golyóscsapágyban forog. Ma a hagyományos korong helyett elektromos meghajtású korongot használnak, ami nemcsak kevesebb energia befektetést igényel a korongos részéről hanem termelékenyebb is. A fazekas a koronggal szemben egy padon ül, ez a korongpad, amelynek bal sarkába odakészíti a korongoláshoz előkészített agyagot és a kikorongoláshoz szükséges más szerszámokat, fakéseket, fenékvágókést. Ezeken kívül még egy vizes edényt is találunk a korongos mellett, amelybe gyakran mártja a kezét, hogy ez jobban csússzon az agyagon. Mivel a korongozott edény feneke erősen hozzátapad a felső kerékhez, az edény leválasztásához egy acéldrótot használnak.

A korongoló munka a következőképpen történik: A forgásba hozott korongkerék felső tányérjára a korongos két kézzel rányomja a már előkészített agyagot, majd lefelé irányuló szorítással nyomja fel a korongon a vizes agyagot, azután két tenyérrel ismét lenyomja és a jobb hüvelykujjával kilyukasztja. Ezután következik a valóságos csoda, az agyagváza felhúzása: bal kézzel belülről, jobb kézzel kívülről nyomják a készülő edény falát, amely előbb cső alakú formát ölt, majd aszerint, hogy a korongos milyen nyomást gyakorol a cső falára különböző formát vesz fel – „kicsi has, nagy has, száda”. A nagyobb edényeket és a korsókat két, sőt három részből korongolják. Ügyes kezű korongosok 1,5 m nagyságú vázákat is korongoznak, illetve ragasztanak össze több darabból. A vonaldíszeket még a korongon ráhúzzák az edényekre egy fa vagy fém ceruza alakú tárggyal. Az így nyert edényt félreteszik „szikkadni”, majd este ha szükséges agyagból fület tesznek rá. Ugyancsak este a kissé száradt edény falából kiszedik az esetleges bennmaradt agyaghulladékot. Az így elkészített edények polcra kerülnek száradni, majd pár napi száradás után az edényeket vizes ronggyal letörölik és száraz ronggyal kifényesítik, majd következik a díszítés.

A dánfalvi fekete kerámia legegyszerűbb díszítési formája a „recézés”, párhuzamos vonalak közötti hullámos vonalak húzása. Eszköze egy fa- vagy vasszeg. Másik ugyancsak egyszerű díszítési mód a váza szájának az ujjbeggyel való benyomkodása, „csipkézése”. A plasztikus díszítési módok közül kiemelkedik a virágvázák falának bicskával bemetszett mértani formákkal való díszítése, „faragása”. Nagyon kedvelt a virágminták késsel, bicskával való „faragása” is. A csodálatos stilizált margarétákat, havasi gyopárokat faragott séma nélkül szabad kézzel csinálják. A virágmotívumok mellett találunk állatmotívumokat is, például madár, szarvas díszítésű vázákat és tányérokat. Ezek előfordulása sokkal ritkább mint a virágmotívumoké. A vázákon maradt ki nem díszített felületeket fényesre csiszolják egy fadarabbal, a kecskerágó cserje ujjnyi vastag szárított ágával.

A kikorongolt, kidíszített agyagedényt égető kemencébe rakják és kiégetik az igényeknek megfelelően barnára vagy feketére. Az égető kemence egy kúp alakú katlan, amelybe először a kisebb edényeket rakják, majd körbe és a közepébe kerülnek a nagyobb méretű edények. Az edényeket nem teszik egymásba mert foltot kaphatnak. Egy közepes méretű kemencébe átlag 250-300 db. cserepet raknak, a cserepek nagyságától függően, majd befalazzák a kemence nyílásait. A tüzelés 8-10 órán át tart és nagy szaktudást igényel. Ahhoz, hogy a cserepek el ne repedjenek egyenlő erősségű tűzre van szükség. A fekete színű vázáknál 900 C fokra kell felhevíteni a kemencét, ami fa tüzelés mellett nagy mennyiségű és jó minőségű apróra vágott fa elégetését jelenti. Az égetés után kb. két napot kell hagyni, hogy az edények kihűljenek, majd eltávolítják a befalazott kemence részeket és kiszedik az edényeket, amelyeket azután fényesre törölnek vagy lakkoznak és belülről vízhatlanítanak.

Forrás:

Albert Zita - Kovács Júlia - Ambrus M. Mária: Csíkdánfalva néprajzi értékei című dolgozat alapján, amelyet a KutDiák esszépályázatra készítettek.

 

 
 

Térkép

 

Terkep

Eseménynaptár

Esemenznaptar

Felcsíki látnivalók

No valid database connection You have an error in your SQL syntax; check the manual that corresponds to your MySQL server version for the right syntax to use near '' at line 1 SQL=SELECT title FROM jos_sections WHERE id =
Összes látnivalók >>