Néptánc
PDF Nyomtatás E-mail

A táncnak a falusi ember életében meghatározó szerepe van. A táncos mulatságok alkalmával ismerkedtek meg és barátkoztak össze a fiúk a lányokkal, itt kezdődtek, néha végződtek szerelmek. Táncalkalmaink egy éven belőli elrendeződéséből is adódik, hogy szokásaink nagy részét a táncok alkalmával, a táncház közvetlen közelében sajátították el ifjaink.

A táncos alkalmak egy éven belül két időszakra oszthatók: "zöld farsang", a nyári (Pünkösdtől Adventig terjedő időszak) mulatozások, bálok időszaka, és a "fehér farsang" (Vízkereszt - január 6 - napjától Húshagyókeddig), mulatozásokban, bohóságokban igen gazdag időszak. Megjegyzendő, hogy télen a kevesebb munka miatt több lehetőség, alkalom adódott a táncra, és ha figyelembe vesszük a farsangi hétköznapok fonóit, melyeknek vége legtöbbször táncban csúcsosodott, és nem egyszer reggelig tartott, elmondhatjuk, hogy régi fiataljaink sokat és valószínűleg nagyon jól táncoltak. Természetesen nyáron is voltak "táncok", de ezek kizárólag a hétvégékre szorultak a nyári mezei munkák miatt.

Vidékünk mindvégig római katolikus és mint olyan, megtartja a vasárnapot . Ez a nap jelentette a szebbnél - szebb szőttes ruhák, a büszke legények zsinóros harisnyáinak, zekéinek, mellényeinek felvonultatását. Mindenki öreg, fiatal szentmisére vonult, majd a "piactéren" sétálgatott, be-betértek a kocsmába is. Mintegy varázsszóra tűntek el, de újra megjelentek délután két óra körül a táncházban a fiúk, lányok. Egy keveset táncoltak, de a lányoknak hat órára haza kellett menniük. Segédkeztek a napi munkák elvégzésében, s ha jött a legény kéreztetni, vagy miután a lány kérezett el a barátnőjével, este visszamentek a táncházba, folytathatták a mulatságot. Abban a ruhában táncba menni, amelyben misére jártak tilos volt azidőben, főleg mert "óvni kellett a szép gúnyát, mert az sok kőtésbe került".

A táncházba előbb mindig a legények gyűltek be. Beszélgettek, iddogáltak, akinek pedig pénze és kedve volt rendelhetett egy " zsukát" a muzsikástól. Nálunk zsukának nevezik a férfitáncokat. Mindenkinek saját zsukája volt, amit nála idősebb legényektől vagy idősebb emberektől "lopott" (tanult), s azt a maga ízlése, egyénisége szerint "testhez állóvá", élvezhetővé alakított.

Így jutunk el oda, hogy egy, vagy más legényes tánc említésekor egy hatalmas anyagot szükséges átnézni és rendszerezni, mely táncanyagot ma már kihalás fenyeget, mert táncos öregeink sorban halnak el.

A táncházban a lányok megjelenésével megpezsdült az élet. Egyre sűrűbben táncoltak zsukákat a fiúk, a jobb táncosok inkább akkor, mikor legtöbb lány láthatta. Közben "hejszát", vagy éppen "kezest" rendeltek a zenésztől. Ezekbe a táncokba az egész táncház fiatalsága bekapcsolódhatott. Mikor mindannyian begyültek, elkezdődött a bál, a zenészek táncrendeket húztak, két rend tánc között egyesek mindig kimentek "csillagot számlálni" (udvarolni, csókolózni). Akinek nem volt szeretője igyekezett felhívni magára a figyelmet: odament a zenészhez és újabb zsukát rendelt (megfizette), amit csak neki játszottak, egyedül járt el, és ez jó alkalom volt, hogy bemutassa ügyességét egy - egy lánynak. A jó táncos legény mindig könnyebben talált szeretőre. A szünet után újabb táncrend következett. Egy táncrenden belül több tánc kombinációja lehetséges: lassú csárdás (lassú magyaros), sebes csárdás, lassú németes (keringõ), sebes németes (sebes polka), csárdás, cepper, keringő, tangó (századunk 2O-as éveitől táncolt táncok), lassú németes, szökős.

A zenészeket egy egész évre szerződték le, nem pénzzel, hanem javakkal (fával, búzával, kenderrel, pityókával stb.), szolgáltatásokkal fizették meg. Az akkori faluban egy zenésznek nem is igen volt szüksége sok pénzre, a megélhetéshez szükségeset a zsukáló legények busásan megfizették. Ugyanígy történt a táncház, mint helyiség bérének kifizetése is. Ezt, a rendszerint lakatlan házat egy évre a táncot rendező kezesek, vagy "táncrendező gazdák" kérték és feleltek érte.

Jellemző volt a kéthúros gardon használata, újabban (195O - 197O ) a négyhúros gardon, a bőgő és a cimbalom tartozott még a "banda" kellékeihez. Általános viszont a háromtagú zenekar: hegedű, kontra, ütőgardon. A négyhúros gardon minden húrját ugyanarra a hangra hangolták ( D ), kivéve a vékonyat, amelyiket "csipegetni" kellett, és egy oktávval magasabban szólt mint a többi húr.

Ma a következő táncokat ismerik és táncolják:

A. Legényes táncok:

1. Magyarországi (székely verbunk)

2. Féloláhos - hátrajárós - árgyelános (Ardelean)

3. Orosz zsuka

B. Páros táncok:

a. Kezes

b. Lassú csárdás (lassú magyaros)

c. Gyors- és sebes csárdás

C. Polgári táncok :

1. Lassú németes

2. Sebes polka

3. Cepper

4. Gólyás

5. Öreg zsidó

6. "Hadd el te, kicsike..."

7. Változtatós

8. Ezen táncokkal kibővítve táncolták a "hétféle"(hétféli) táncot is.

D. Lánctáncok: Héjsza

E. Népi erotika csoportjába sorolandó táncok: - Örömanya tánc, Medvés.

 

Forrás:

Török Anna és Sándor Csaba gyűjtése alapján

 

 
 

Térkép

 

Terkep

Eseménynaptár

Esemenznaptar

Felcsíki látnivalók

No valid database connection You have an error in your SQL syntax; check the manual that corresponds to your MySQL server version for the right syntax to use near '' at line 1 SQL=SELECT title FROM jos_sections WHERE id =
Összes látnivalók >>