Néphagyomány
Népzene
PDF Nyomtatás E-mail


A népzene olyan dallamokból tevődik össze, amelyeket sokan és sokáig énekeltek. Az, hogy a magyar népzene ma is eleven valóság, annak köszönhető, hogy annyira eltér Európa más népeinek zenéitől. Kodály Zoltán szerint „A magyar népdal az egész magyar lélek tükre, a magyar nyelvvel egyidős, a magyarság történelme során kialakult és az évszázados – évezredes használatban csiszolódott népzenei hagyomány anyanyelvünkhöz hasonló érték. Benne mindannyian magunkra ismerhetünk, belőle mások is megismerhetnek bennünket”.

A felcsíki népzenét nem tudta semmi megváltoztatni, hiszen a nyelvvel, a táncművészettel, a hiedelemvilággal, a mesevilággal és a viselkedési formáinkkal bennünk élt, hozzánk kötődött és ma is a székelységünk, magyarságunk szerves részét képezi. Népzenénk mindig szorosan kötődött népünk életéhez, ezért annak feltárása nélkül nem kaphatunk teljes képet őseinkről.

A magyar népdalok szövegeire sokszínűség jellemző. A népdalvilág a kultúra egyik legváltozatosabb része, hiszem magába foglalja az emberek érzelmeit, örömét, bánatát, életmódját, ünnepeit, hétköznapjait, múltját, jelenét, jövőjét. A hagyomány számos változatban, sokféle szöveggel őriz egy-egy népdalt még egy ilyen viszonylag kis térségen belül is.

A felcsíki térség településeiről általánosan elmondható, hogy nagy figyelmet fordít népdalai, népzenéje, néphagyományai megőrzésére. Ezt a térséget viszonylag hamar elérte a polgárosodás, a kivetkőzés időszaka, mégis meg tudta őrizni népi kultúráját. Ezt bizonyítják az egyházi és népi kórusok, tánccsoportok, hagyományőrző egyesületek, tájházak, népi és fúvós zenekarok.

A zenekarok közül talán első helyen kell megemlítenünk a madarasi zenészeket, zenekarokat, akik talán a legrégebbi múltra tekintenek vissza a térségben. Csíkmadaras, bár kis falu, igen gazdag zenei életet mondhat magáénak., fúvós- és vonószenekarok generációi tanúsítják ezt. 1950-ben már létezett vonószenekar Váncsa Jenő vezetésével. A következő generációt a Miklós Márton által alapított hagyományőrző népi együttes köré tömörült zenészek jelentették. 1976-ban három zenekara volt a falunak, Biró Ernő, Váncsa Győző és Antal Elek prímások vezetésével. Ezt a sort bővíti az 1986-ban alakult kicsi vonószenekar, Antal Tibor és Csáki Elemér prímásokkal. A zenekarok különböző felállításokban a mai napig aktívak. Nóta- és népdalkincsük megőrzésének érdekében született a kezdeményezés, hogy a helybéli zenészek egy nagy zenekarba tömörüljenek, létrehozva a Csíkmadarasi Népi Zenekart 2006-ban, amely 14 tagot számlál. Műsorukba a magyar nóta remekei mellett olyan művek, feldolgozások kerültek, mint Brahms V. Magyar tánc, Kállai kettős vagy Marosszéki Táncok, Csíki népdalfeldolgozások, de mindezek mellet saját zenekari előadásokkal is büszkélkedhetnek.

A népi zenekar mellett mind a mai napig fúvós zenekar is működik Madarason. Miklós Márton nyugalmazott kántortanító, népdalgyűjtő, néprajzkutató visszaemlékezéseiből megtudjuk, hogy Miklós Gergely tizedmagával megalakította az első rezesbandát 1920-ban. A kis együttes hamarosan beépül a település művelődési életébe, fújják táncmulatságokon, farsangi rendezvényeken, majálisokon, temetéseken. A második világégés után kevés feljegyzés maradt a zenekar létéről és működéséről. A madarasiak zene és hangszerek iránti szeretete azonban megmaradt, bizonyítja ezt az évtizedek során különböző hangszeregyüttesekben játszó több tucatnyi vonós- és fúvóshangszeres. A fúvósok történetében 1990-ben új korszak kezdődik. Ügyszerető és anyagi támogatók bevonásával újraindul a zenekar. Vezetőjük, a falu művelődési mozgalmáért sokat tevő Miklós Márton, majd kevés ideig Urszuly Árpád karmesterek. A próbák rendszeressé válnak, a repertoár bővül. 2005-től Köllő Ferenc ( Bartók Béla emlékdíjas ) karnagy irányításával a minőségi muzsika és előrelépés a zenekar fő célkitűzése. Repertoárjában a zenei stílusok majd mindenike meglelhető. A jelenleg 30 tagú zenekar rendszeres résztvevője a különböző hazai és külföldi nemzetközi fúvósfesztiváloknak, rendezvényeknek.

A szomszédos Csíkdánfalva szintén rendelkezik zenekarral. A Csíkdánfalvi Ifjúsági Fúvószenekar 2005. május 1-jén alakult, amikor Bartalis Lajos csíkdánfalvi lakos közbennjárására, Schuller Péter és Marrfy Gabriella svájci támogatók pénzt biztosítottak fúvós hangszerek beszerzéséhez. A hangszerek beszerzése után toborozó felhívás jelent meg a helyi TV csatornán, melyre 13 személy jelentkezett, így létrejött a zenekar. A zenekar célkitűzései között szerepel a hagyományőrzés, azaz a már 50-es években létező fúvószenekar tevékenységének újraélesztése és folytatása, valamint e hagyománynak úgy belföldön, mint külföldön való ismertetése, továbbá a közösségépítés, tekintettel, hogy az egy célért való tevékenység és a falunak a különböző rendezvényeken való képviselete erősíti az összetartozás érzését. A zenekar jelenleg 33 tagot számlál, akik mind 15-50 év közötti csíkdánfalvi lakosok.

Karcfalva községben a fúvós hangszerek nagy tiszteletnek örvendenek. Több zenekar is létezett az 1900-as évektől napjainkig. A község fúvószenekarának mindig nagy szerepe volt a település életében hisz a nagyobb ünnepeken mindig zeneszóval tették szebbé az ünnepet. Így van ez napjainkban is, jelenlegi gyerek-fúvószenekar minden nagyobb eseményen tiszteletét teszi, szebbé varázsolva ezáltal az ünnepet. A térség minden tekintetben legfiatalabb zenekara 2007-ben jött létre a helyi kántor, Bálint Zoltán kezdeményezésére. A zenekart a községben élő tehetséges gyerekek alkotják. Hála a kántor odaadó munkájának és a gyerekek melléállásának, a zenekar szépen fejlődött és mostanra már nagyon bő repertoárral rendelkeznek. A zenekarnak jelenleg közel 70 tehetséges és odaadó tagja van.

A népdalok, a népzene tehát állandó része a felcsíki ember hétköznapjainak, ünnepeinek, éppen ezért nagyon fontos ezek megőrzése az utókor számára. A jelenlegi és jövőbeli zenészeknek hivatásszerűen művelniük kell a helyi népzenét, népdalt, ugyanakkor népnevelő, ízlésformáló elhivatottsággal kell megismertetniük a nép körében a ránk hagyott értéket, örökséget.

 

Forrás:

Kristály Lajos – Kristály Matild: Domokosi nagy hegy alatt. Csíkszentdomokos énekes népzenéje 1948-2008.

 
Népviselet
PDF Nyomtatás E-mail

Egy nép kultúrájának közvetlen megnyilvánulása, ami a tömegek életével szorosan összefügg és sorsukat végigkísérve, egyes események emlékét megőrzi és megmagyarázza a viseletük. A mi nemzeti viseletünk is ilyen. Híven tükrözi a sok évezredes magyar sorsot, mely időben és térben oly különböző helyeken ért el fontos korszakokat. A magyarok sorsával, történelmével együtt halad a viseleté is.

Népviseleten szorosan véve azt a viseletet értjük, amelynek anyagát a nép maga termeli s a ruhát ebből az anyagból maga készíti. A népviselet egyes vidékek szerint változik, de itt aztán szigorúan egyforma és kötelező. Tágabb értelemben, népviseletnek szoktuk mondani azt a viseletet is, melynek anyagát nem a nép keze munkája szolgáltatja, sőt magát a ruhát sem a nép, hanem a belőle kiemelkedő kismesterember készíti, a nép ízlése szerint, hagyományos formára.

Népünk más-más ruhában járt télen és nyáron, ünnepnapokon vagy hétköznapon. Népviseletünk mindkét nemnél az életkor szerint is változatos. A születés, járni tudás, iskolaköteles-, serdültkor, házasság, öregkor mind egy-egy állomás az egyén öltözeteinek sorában. Az öltözködésben társadalmi különbségek egy ugyanazon falu népénél is vannak. A szegényebb néposztály - mivel nincs módjában a ruhát újítani, vagy pedig a jobb módúaktól reámaradt nem divatos, megunt, levetett ruhákban kénytelen járni - tovább őrzi a régi viseletet, mint a gazdagabb falubelije. A hagyományos népviselet legjobban megmarad a pásztor embernél, aki a falusi társadalomtól kiszakadva él....

A néprajztudomány kivetkőzésnek nevezi azt a folyamatot, amikor az nép elhagyja hagyományos öltözködési szokásait és egy globalizálódott öltözködési stílust kezd követni. Ez a folyamat napjainkban betetőződött és ezzel párhuzamosan magának a népviseletnek is megváltozott a jelentése, a viselési szokásai. Ami a hagyományos paraszti társadalomban a mindennapi öltözködés volt, a hétköznapok és ünnepnapok szerves része, az mára már csak alkalmi viselet maradt. Olyan alkalmi ruházat, amelyet népünnepeken, egyházi ünnepeket, különböző hagyományőrző eseményeken viselnek a közösségek tagjai.

A székely férfi népviselet

Legközismertebb ruhadarabja a szorosan testhez álló, fehér posztónadrág, a székely harisnya, melynek csak zsinórzata változik vidékenként, vagy éppen falunként. A harisnyához zsinórszegésű, félkemény szárú fekete csizma illik és simakézelős, csukott gallérú, fehér vászon- vagy gyolcsing. Az ingre fekete, szürke, helyenként fehér piros vagy kék – esetleg sujtásokkal díszített – mellényt ötlenek. Szokásos főbevaló nyáron a fekete kalap – télen a betűrt tetejű vagy alul visszahajtott báránybőr sapka. A mellényre posztóujjast vagy kurt zekét vesznek, a szürke, vagy fekete, hosszú zekét már az öregeken sem látni. Ma már a hagyományos viselethez leginkább ragaszkodó férfiak is csak fekete rövidkabátot, zakót ötlenek a fehér harisnyához és fekete csizmához.

A székely női viselet

Legfőbb darabja a kétrészes felsőruha, a rokolya és a mellény. A rokolya derékban karcba szedett, alján keskeny vagy szélesebb bársonyszegő. A csíki falvakban a rokolya színes csíkozású háziszőttesből készül, a csíkok szélessége, a színek összevallogatása falvanként, korok és alkalmak szerint változik. A karcsú, rövid mellény egyaránt készülhet a rokolya csíkos anyagából vagy egyszínű bolti kelméből, bársonyból, zsinórozva, vagy gyöngyös ékkel díszítve. A harangaljú rokolyához keskenyebb csíkozású vagy egyszínű selyemből, illetve gyolcsból lerakott kötényt viselnek.

 

 
Néptánc
PDF Nyomtatás E-mail

A táncnak a falusi ember életében meghatározó szerepe van. A táncos mulatságok alkalmával ismerkedtek meg és barátkoztak össze a fiúk a lányokkal, itt kezdődtek, néha végződtek szerelmek. Táncalkalmaink egy éven belőli elrendeződéséből is adódik, hogy szokásaink nagy részét a táncok alkalmával, a táncház közvetlen közelében sajátították el ifjaink.

A táncos alkalmak egy éven belül két időszakra oszthatók: "zöld farsang", a nyári (Pünkösdtől Adventig terjedő időszak) mulatozások, bálok időszaka, és a "fehér farsang" (Vízkereszt - január 6 - napjától Húshagyókeddig), mulatozásokban, bohóságokban igen gazdag időszak. Megjegyzendő, hogy télen a kevesebb munka miatt több lehetőség, alkalom adódott a táncra, és ha figyelembe vesszük a farsangi hétköznapok fonóit, melyeknek vége legtöbbször táncban csúcsosodott, és nem egyszer reggelig tartott, elmondhatjuk, hogy régi fiataljaink sokat és valószínűleg nagyon jól táncoltak. Természetesen nyáron is voltak "táncok", de ezek kizárólag a hétvégékre szorultak a nyári mezei munkák miatt.

Vidékünk mindvégig római katolikus és mint olyan, megtartja a vasárnapot . Ez a nap jelentette a szebbnél - szebb szőttes ruhák, a büszke legények zsinóros harisnyáinak, zekéinek, mellényeinek felvonultatását. Mindenki öreg, fiatal szentmisére vonult, majd a "piactéren" sétálgatott, be-betértek a kocsmába is. Mintegy varázsszóra tűntek el, de újra megjelentek délután két óra körül a táncházban a fiúk, lányok. Egy keveset táncoltak, de a lányoknak hat órára haza kellett menniük. Segédkeztek a napi munkák elvégzésében, s ha jött a legény kéreztetni, vagy miután a lány kérezett el a barátnőjével, este visszamentek a táncházba, folytathatták a mulatságot. Abban a ruhában táncba menni, amelyben misére jártak tilos volt azidőben, főleg mert "óvni kellett a szép gúnyát, mert az sok kőtésbe került".

A táncházba előbb mindig a legények gyűltek be. Beszélgettek, iddogáltak, akinek pedig pénze és kedve volt rendelhetett egy " zsukát" a muzsikástól. Nálunk zsukának nevezik a férfitáncokat. Mindenkinek saját zsukája volt, amit nála idősebb legényektől vagy idősebb emberektől "lopott" (tanult), s azt a maga ízlése, egyénisége szerint "testhez állóvá", élvezhetővé alakított.

Így jutunk el oda, hogy egy, vagy más legényes tánc említésekor egy hatalmas anyagot szükséges átnézni és rendszerezni, mely táncanyagot ma már kihalás fenyeget, mert táncos öregeink sorban halnak el.

A táncházban a lányok megjelenésével megpezsdült az élet. Egyre sűrűbben táncoltak zsukákat a fiúk, a jobb táncosok inkább akkor, mikor legtöbb lány láthatta. Közben "hejszát", vagy éppen "kezest" rendeltek a zenésztől. Ezekbe a táncokba az egész táncház fiatalsága bekapcsolódhatott. Mikor mindannyian begyültek, elkezdődött a bál, a zenészek táncrendeket húztak, két rend tánc között egyesek mindig kimentek "csillagot számlálni" (udvarolni, csókolózni). Akinek nem volt szeretője igyekezett felhívni magára a figyelmet: odament a zenészhez és újabb zsukát rendelt (megfizette), amit csak neki játszottak, egyedül járt el, és ez jó alkalom volt, hogy bemutassa ügyességét egy - egy lánynak. A jó táncos legény mindig könnyebben talált szeretőre. A szünet után újabb táncrend következett. Egy táncrenden belül több tánc kombinációja lehetséges: lassú csárdás (lassú magyaros), sebes csárdás, lassú németes (keringõ), sebes németes (sebes polka), csárdás, cepper, keringő, tangó (századunk 2O-as éveitől táncolt táncok), lassú németes, szökős.

A zenészeket egy egész évre szerződték le, nem pénzzel, hanem javakkal (fával, búzával, kenderrel, pityókával stb.), szolgáltatásokkal fizették meg. Az akkori faluban egy zenésznek nem is igen volt szüksége sok pénzre, a megélhetéshez szükségeset a zsukáló legények busásan megfizették. Ugyanígy történt a táncház, mint helyiség bérének kifizetése is. Ezt, a rendszerint lakatlan házat egy évre a táncot rendező kezesek, vagy "táncrendező gazdák" kérték és feleltek érte.

Jellemző volt a kéthúros gardon használata, újabban (195O - 197O ) a négyhúros gardon, a bőgő és a cimbalom tartozott még a "banda" kellékeihez. Általános viszont a háromtagú zenekar: hegedű, kontra, ütőgardon. A négyhúros gardon minden húrját ugyanarra a hangra hangolták ( D ), kivéve a vékonyat, amelyiket "csipegetni" kellett, és egy oktávval magasabban szólt mint a többi húr.

Ma a következő táncokat ismerik és táncolják:

A. Legényes táncok:

1. Magyarországi (székely verbunk)

2. Féloláhos - hátrajárós - árgyelános (Ardelean)

3. Orosz zsuka

B. Páros táncok:

a. Kezes

b. Lassú csárdás (lassú magyaros)

c. Gyors- és sebes csárdás

C. Polgári táncok :

1. Lassú németes

2. Sebes polka

3. Cepper

4. Gólyás

5. Öreg zsidó

6. "Hadd el te, kicsike..."

7. Változtatós

8. Ezen táncokkal kibővítve táncolták a "hétféle"(hétféli) táncot is.

D. Lánctáncok: Héjsza

E. Népi erotika csoportjába sorolandó táncok: - Örömanya tánc, Medvés.

 

Forrás:

Török Anna és Sándor Csaba gyűjtése alapján

 

 


 

Térkép

 

Terkep

Eseménynaptár

Esemenznaptar

Felcsíki látnivalók

No valid database connection You have an error in your SQL syntax; check the manual that corresponds to your MySQL server version for the right syntax to use near '' at line 1 SQL=SELECT title FROM jos_sections WHERE id =
Összes látnivalók >>